Újabb sikertörténet

De amikor Téged megláttalak, már nem keresgéltem tovább. Azt éreztem, igen, Ő az! Ő egy jó ember! És egy cseppet sem csalódtam, hisz túl vagyok három tanfolyamon, még mindig Hozzád járok, szeretnék rövidesen még többet tanulni, és csakis Tőled! Számomra az a fajta nyugalom, béke, harmónia, szeretet, megértés, türelem,ami Belőled és a környezetedből árad, mindennél többet ér! Fantasztikus volt, ahogyan először fogadtál, engem, egy vadidegen embert! Megöleltél őszinte szeretettel, bennem pedig feloldódott minden a tanfolyammal és az egész döntésemmel kapcsolatos kétely, félelem. Tudtam, akkor már tökéletesen éreztem, hogy biztonságban vagyok, és nagyon jó helyen! Ez az érzés azóta sem változott, még ha nem is tudok mindig mindenhol részt venni, a lelkem akkor is kötődik Hozzád, és ahhoz a csodálatos világhoz, melyet Te tanítottál meg nekem, az SVT-hez.

Hosszú éveken keresztül képtelen voltam egy normális párkapcsolatot kialakítani. Jelenleg közel két éve élek boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatban valakivel, akit már tudok szeretni is. Ezt mind-mind az SVT-nek köszönhetem, hisz sok-sok tisztítási folyamat zajlott a párkapcsolati területemen.
Az első igazi meglepetés számomra az volt, amikor a racionalista, materialista, "azt hiszem amit látok és a kezembe fogok" felfogású "Emberem" lett kíváncsi az SVT-s tisztításra. Kért, nézzük meg őt is. Komoly problémái voltak a gyermekével való kapcsolatában. Nagyon elszakadtak egymástól, szinte nem is találkoztak. Ha mégis beszéltek, mindig vita és ellenérzések jellemezték ezt a kommunikációt. Néhány alkalommal megtisztítottuk a közöttük lévő diszharmonikus energiákat. Magam is meglepődtem az eredményeken! Hol tartunk most? A gyerek nagyon sok időt tölt nálunk, nevetve fecsegnek az apjával, kirándulni járnak együtt, bevásárolni, tanácsot kér az apjától sok olyan dologban, amiről eddig egyáltalán nem is beszélt neki. Napokkal ezelőtt annyit mondott nekem: új fejezet kezdődött az életünkben, kaptam egy igazi Apát! Még most is borsódzik a hátam....persze jó értelemben!

 

Mióta saját magam tisztítom viszonylag rendszeresen - sajnos nem annyiszor, ahányszor kellene-, megváltozott körülöttem a világom. Érdekes módon "kikoptak" sokan a mindennapjaimból. Mintha letisztultak volna az emberi kapcsolataim is. Olyanok maradtak körülöttem, akiket nagyon szeretek, akikkel oda-vissza működik az adok-kapok. Természetesen nem ajándékokra utalok ezzel, hanem leginkább érzelmekre, jó érzésekre. Sok olyan dologgal kerültem szembe egy-egy önmagamon való tisztítás után, amit egészen egyszerűen MEG KELLETT OLDANOM, de azonnal! Nem lehetett a régi, megszokott reakciómat alkalmazni többé ("most nem foglalkozom vele, majd később-később megoldom), olyan helyzeteket "tettek" elém, melyből akkor és ott, ki kellett másznom! Vagy le kellett tennem, vagy meg kellett élnem, egyet nem tehettem: nem tehettem félre.
Érdekes módon a közelmúltban sok olyan ember került az életembe, akik tapasztaltak "furcsa, megmagyarázhatatlan" dolgokat, de nem értették, idegennek tűnt számukra, nem tudták hová tenni a történéseket, jelenségeket, megérzéseket. Már sok mindenben tudtam segíteni nekik, bár még nekem is nagyon-nagyon sok tanulni valóm van.

És talán még egy történet, ami nyomot hagyott bennem:

egy nagyon kedves családtagom férje nemrégiben eltávozott közülünk. Nem éltek jó házasságban, a férfi nagyon sokat bántotta az asszonyt, hol szavakkal, hol megcsalással, hol szavak nélkül, de 50 évig mégis együtt voltak. Marika (nevezzük így az özvegyet), tudta, hogy el kell engednie férjét, de valahogy azt éreztem, vár még valamire. Tisztítgattuk a közöttük lévő negatív energiákat, és amikor az inga rámutatott a "megbocsátás" kifejezésre, Marika csak ennyit mondott: erre vártam! Tudom hová tenni! Tudom, hogy most üzente azt, amit egész életében képtelen volt megtenni....Ő úgy érezte, így kért bocsánatot halott férje....Megbocsátott neki, ezt hangosan ki is mondta. Másnap reggel felhívott: Álmodtam! Azt álmodtam, hogy a Papa mosolyogva bepakolta az autójába a számára legfontosabb szerszámokat, eszközöket, majd odajött hozzám, búcsúzóul közel hajolt hozzám, rám nézett azzal a kifejezéssel, hogy sajnálom, hogy itt kell hagyjalak, de mennem kell és ez jó nekem.....beült az autóba és elhajtott, vidáman, kedélyesen. Én pedig olyan nyugalmat éreztem abban a pillanatban és érzek azóta is, amilyet még soha. Hát elment. Felment a Fénybe! És ez így van jól!
Azt hiszem, ez a kis történet nem kíván kommentárt...."

Évi és az SVT már az életem elválaszthatatlan részei! Egy csodálatos híd, abba a bizonyos misztikus másik világba....a Szellem és a Lelkek birodalmába.....El sem tudom képzelni, hogy nélkülük élek tovább!