Az alap tanfolyam élménye

..és éreztem, hogy az életem már nem ugyanaz lesz, mint amit eddig éltem.

A tanfolyam elején, a bemutatkozáskor azt mondtam, hogy egy olyan madárnak érzem magam, akinek kinyitották a kalitkáját, de mivel még sosem volt kint, nem mer kirepülni. Ez a tanfolyam kilökött a kalitkából. Nem mondom, hogy mindjárt az elején könnyű volt.

A Te hozzáállásod, ahogy a lehető legtermészetesebb módon beszéltél olyan tényekről, amelyek számomra, jó értelemben ugyan, de döbbenetesek voltak, az elején egy kicsit bizony elbizonytalanított. Szerettem volna visszavonulni, elmondani, hogy ez nekem nehéz, hogy nekem ez nem fog menni, hogy én itt kilógok a sorból. Nem adtál rá alkalmat.
Úgy dolgoztál, ahogy nekem is dolgoznom kell gyógypedagógusként.
Ha elkezdem sajnálni a tanítványomat, hogy ez neki úgy sem fog sikerülni, ha „megértésből" hagyom, hogy feladja, akkor tényleg nem fog neki sikerülni. Te sem sajnáltál, a feladás lehetőségét még csak meg sem említetted, és nem volt más választásom, tettem a dolgom. És sikerült! Amikor kitisztítottad a blokkoló programomat és Felső Énem az ingán keresztül elkezdett jelezni nekem, az egy leírhatatlan élmény volt!

Negyvennyolc éves koromig azt hittem, hogy Isten egy kiszámíthatatlan, elérhetetlen valaki, akivel muszáj jóban lenni, mert különben eltaszít magától. Imádkozni kell, templomba menni ,bűnbánatot tartani Mostanra már megtapasztaltam,hogy Isten és én egyek vagyunk. Hogy van egy Felső Énem, akivel beszélhetek. Nem valami mesterkélt, „áhítatos" módon, hanem csak úgy egyszerűen, mint egy jó baráttal. Meg lehet neki mondani, hogy kérlek, adjál határozottabb választ, mert nem értem. Bizalommal, hittel, elfogadással.

Két évvel ezelőtt még azt hittem, hogy magamat szeretni bűn, hogy az a dolgom, hogy feláldozzam magam. Nem is volt saját életem, éltem a gyerekeim, a férjem életét, éltem a munkámnak. Lassan-lassan elkezdtem megismerni önmagam, de megszeretni még nem ment. Itt, a tanfolyamon ebben is előbbre jutottam. Életeket és Univerzumokat bejáró, tapasztalatokat gyűjtő, tanuló lelkem bizony sok negatív érzést, gondolatot, programot hordoz. Kárhoztassam magam? Szórjam a hamut a fejemre? Nem sok értelme lenne. Egyszerűen Felső Énem segítségével fel kell tárnom az elakadásokat és át kell alakítani tapasztalatokká, felismerésekké azokat. Sem magam, sem mások minősítésére nincs szükség.

Ennek megértésében döntő jelentőségű volt, hogy én, a tanítvány tisztíthattalak Téged,, a tanáromat,hogy gyakoroljam a tanfolyamon a tanultakat. Köszönöm, hogy ezt átélhettem, köszönöm a bizalmadat! Bár természetes a tiszteletem feléd, átélhettem, hogy nincs alá és fölé rendelt viszony köztünk, mert Egyek vagyunk!

Sok-sok mást is tanultam.  Egy biztos, az a bizonyos kalitka a harmadik nap végére szépen eltűnt. Szabadon állok a Fényben! Köszönöm, Éva, és kívánom, hogy még sok-sok embernek tudj segíteni!

Ahogy Tőled tanultam: Áldással, Fénnyel:

Márti

2016. október 31.