Önmagunk szeretete

"Sokan van­nak, akik elin­té­zet­len benső viszo­nya­i­kat kívül akar­ják ren­dezni. Abban a téve­dés­ben van­nak, hogy a mások­hoz való jóság pótol­hatja az önma­gunk­hoz való jósá­got. Sok öröm­te­len lélek gon­dolja azt, hogy a sze­re­tet csu­pán az embe­rek­hez fűződő kap­cso­la­tait jelenti, ezért önma­gá­hoz nem jó. Önma­gát lebe­csüli, osto­rozza, örö­kö­sen bűn­tu­da­tos, s csak a túl­li­he­gett külső pót­cse­lek­vé­sek néhány pil­la­na­tá­ban éli meg, hogy ő nem is rossz ember.

A másik­kal "jót tenni" csak akkor lehet, ha észre sem vesszük. A valódi "jótett" nem is lehet más, mint hogy a másik embert önma­gá­hoz vissza­ve­zet­jük; saját ere­jére, sors­meg­oldó hatal­mára ráéb­reszt­jük - végső soron, hogy meg­ta­nít­juk önma­gát sze­retni. Már­pe­dig ha ezt magunk­kal nem tud­tuk meg­tenni, mások­kal sem fog sikerülni."

Mül­ler Péter: Szeretetkönyv "Sokan van­nak, akik elin­té­zet­len benső viszo­nya­i­kat kívül akar­ják ren­dezni. Abban a téve­dés­ben van­nak, hogy a mások­hoz való jóság pótol­hatja az önma­gunk­hoz való jósá­got. Sok öröm­te­len lélek gon­dolja azt, hogy a sze­re­tet csu­pán az embe­rek­hez fűződő kap­cso­la­tait jelenti, ezért önma­gá­hoz nem jó. Önma­gát lebe­csüli, osto­rozza, örö­kö­sen bűn­tu­da­tos, s csak a túl­li­he­gett külső pót­cse­lek­vé­sek néhány pil­la­na­tá­ban éli meg, hogy ő nem is rossz ember.

A másik­kal "jót tenni" csak akkor lehet, ha észre sem vesszük. A valódi "jótett" nem is lehet más, mint hogy a másik embert önma­gá­hoz vissza­ve­zet­jük; saját ere­jére, sors­meg­oldó hatal­mára ráéb­reszt­jük - végső soron, hogy meg­ta­nít­juk önma­gát sze­retni. Már­pe­dig ha ezt magunk­kal nem tud­tuk meg­tenni, mások­kal sem fog sikerülni."

Mül­ler Péter: Szeretetkönyv