Miért nem jön a Férfi közelebb?

Tudatosan élő Nők tömegei küzdenek ma azzal, hogy nem érkezik meg az életükbe “A Férfi”, vagy – ha meg is érkezik – a komoly kapcsolat, az együttélés kialakítása már nem megy vele. Mi lehet a probléma? A Férfiak nem eléggé tudatosak? Túl nagy a Nők elvárása? Nézzünk egy kicsit a dolgok mélyére!

Két kezemen nem tudom már megszámolni azokat az ikerláng (rém) történeteket, amelyekkel az utóbbi hónapokban találkoztam. Az önfejlesztésben magas fokon álló Nők sírnak tele zsebkendő kupacokat, omlanak össze egyik pillanatról a másikra, mert a Férfi nem veszi észre őket, vagy nem akar tőlük semmi komolyabbat.

Mivel az ikerlánggal való találkozás egy turbó önismereti programot indít be, egyéni és csoportos oldások, kezelések sokaságát vállalják a Hölgyek. És mi az eredmény? Átmeneti javulás….kicsit jobb, kicsit könnyebb, aztán újabb eltávolodás, mosolyszünet…aztán megint kicsit jobb….egy valódi érzelmi hullámvasút.

Nem mondom, hogy ennek nincs értelme! Sőt! Egy ilyen időszak nagyon nagy tisztulást hozhat, hiszen végre elengedődnek a régi kapcsolatok rossz tapasztalatai, a szülőktől kapott korlátozó minták energiái, csalódások, fájdalmak és félelmek… Szinte minden találkozás hozhat valamit, amin érdemes dolgozni.

Valljuk be, a Női lelket nem az egyszerűség jellemzi! Csináljuk azt a fránya önmunkát, mert változást, emelkedést, lehetőségeket szeretnénk teremteni magunknak. Őszintén és mélyen magunkba nézünk a múltunk feldolgozásakor, kíméletlenül felhozzuk a tudatalattinkból a fájó emlékeket. De egyvalamit gyakran elfelejtünk. Belenézni abba, hogy van-e helye egy Férfinek…vagyis “A NAGY Ő”-nek az életünkben?

Ne mondjátok, hogy: “természetesen van!” Mert ez valószínűleg más a helyzet. Mi Nők, megtanultunk egyedül lenni. És ezt szeretjük. Nem “kell” annyit főzni, nem “kell” annyira háziasszonynak lenni, nem ciki takarítónőt fogadni, mert mi sokat dolgozunk, mert ugye mi tartjuk el a gyerekeinket. Lehetünk otthon kényelmes ruhában, bármikor felhívhatjuk csevegni a barátnőinket, és apás hétvégeken oda megyünk, ahova szeretnénk. Senkihez sem kell igazodni.

De mi lenne, ha jönne Ő? Mi lenne, ha helyet kérne ebben a mi kényelmes életünkben? Hűha…ez már eléggé félelmetesen hangzik!

Annyira megszerettük a független életünket, hogy elkezdtünk ragaszkodni hozzá. Legfeljebb olyan kapcsolatba megyünk bele, ahol szó sem lehet az összeköltözésről, ahol a másik fél is kellően elfoglalt ahhoz, hogy ez egyáltalán felmerüljön. Minimum munkamániás, vagy elég messze lakik és dolgozik ahhoz, hogy ez fel sem merülhessen.

De mitől is félünk ennyire? A szabadságunk elvesztésétől, attól, hogy visszasüllyedünk háziasszonyba, attól, hogy alkalmazkodni kell. És mire vágyunk közben? Egy minden porcikánkban megremegtető, intenzív lelki-testi kapcsolatra. Valakire, akire felnézhetünk, akire támaszkodhatunk, akihez odabújhatunk. Valakire, aki meg tud nevettetni, és aki előtt nem szégyen elgyengülni.

Amíg azt hisszük, hogy ez nem lehetséges egyszerre szabadnak, könnyednek, vidámnak lenni és párkapcsolatban élni, addig bizony a “Nagy Ő” csak a pálya széléről figyeli az eseményeket. Esélye sincs közelebb kerülni.

Gondolkozzatok el ezen, és – ha már úgyis ezerrel dolgoztok magatokon – legyen ez a következő téma, amit alaposan átvesztek! Íme néhány hasznos megerősítés, amelyet letöltésként is használhattok:

• Tudom, mit jelent a Teremtő legmagasabb nézőpontjából a szabadság.
• Tudom, milyen érzés a Teremtő legmagasabb nézőpontjából szabadnak lenni.
• Tudom, mit jelent a Teremtő legmagasabb nézőpontjából párkapcsolatban élni.
• Tudom, milyen érzés a Teremtő legmagasabb nézőpontjából párkapcsolatban élni.
• Tudom, hogy lehetséges egyszerre párkapcsolatban élni és szabadnak érezni magam.
• Tudok anélkül párkapcsolatban élni, hogy elveszíteném a szabadságomat, az önállóságomat vagy az identitásomat.
• Tudom, hogy lehetséges egy párkapcsolatban a partneremnek/társamnak megadni a számára szükséges szabadságot.
• Tudom, milyen érzés bízni a partneremben/társamban.
• Tudom, mit jelent a Teremtő legmagasabb nézőpontjából az alkalmazkodás.
• Tudom, milyen érzés a Teremtő legmagasabb nézőpontjából alkalmazkodni a partneremhez/társamhoz önfeladás, és megalázkodás nélkül, és anélkül, hogy túl sok kompromisszumot kötnék.
• Képes vagyok a saját igényeimet a lehető legjobb úton-módon, mindkettőnk számára elfogadhatóan érvényesíteni a kapcsolatomban.
• Megengedem magamnak, hogy egy párkapcsolaton belül is kifejezzem a vágyaimat, az igényeimet, a szükségleteimet.
• Tudok anélkül élni, hogy félteném a szabadságomat a partneremtől/társamtól.
• Elengedem azt az elvárásomat, hogy a Férfiak elvárják, hogy kiszolgálják őket a Nők.
• Tudom, milyen érzés megengedni magamnak, hogy észrevegyem, hol akadályozom a  számomra legmegfelelőbb párkapcsolat létrejöttét.
• Tudok anélkül élni, hogy szabotálnám egy párkapcsolat kialakítását az életemben.
• Megengedem magamnak, hogy szerelmes legyek, és párkapcsolatban éljek.
• Megengedem, hogy a számomra legmegfelelőbb Férfi belém szeressen.

Tomek Noémi| I Örömvirág http://www.oromvirag.hu/blog/
2017.11.11