Mi vagyunk a világ
Írásaim - Az emberiséget itt a föld mandalája körül táncoló lények szivárványa szimbolizálja. Az emberek egymás kezét fogva örvendeznek, és hálásak az élet ajándékáért. Ez a kártya azt az időszakot jelképezi, amikor tökéletesen kapcsolódunk egymáshoz, és belső gazdagságunk megosztásával mindannyian hozzájárulunk a teljességhez.
Itt nincs ragaszkodás és nincs kötődés. Ez egy kör, ahol nem ismerik a felsőbbrendűség és az alsóbbrendűség félelmét.
Amikor felfedezzük az emberiség közös forrását - álmaink és vágyaink, reményeink és félelmeink közös eredetét -, akkor felfogjuk végre, hogy mi mindannyian egyek vagyunk, létünk összeér a természet óriási csodájában. Ha mérhetetlen benső gazdagságunkat egyesíteni tudjuk, hogy megalkossuk a szeretet és a bölcsesség mindenki számára elérhető kincsét, az örökkévaló teremtés tökéletes mintáiban fonódunk majd össze.
"Amikor milliónyi ember mindenütt a Földön ünnepel, énekel, az isteni minőségtől részegülten eksztázisban táncol, akkor megszűnik a globális öngyilkosság lehetősége. Ekkora ünnepséggel, ekkora nevetéssel, ilyen józansággal és egészséggel, ilyen természetességgel és spontaneitással hogyan lehetne háború a világban?... Azért kaptad az életet, hogy alkoss, hogy örvendezz, és hogy ünnepelj. Amikor sírsz és keseregsz, amikor boldogtalannak érzed magad, egyedül vagy. Amikor viszont ünnepelsz, az egész természet veled ünnepel. Csak az ünneplésben találkozhatunk a legvégsővel, az örökkévalóval. Csak az ünneplésben léphetünk túl a születés és halál körforgásán."
Amikor felfedezzük az emberiség közös forrását - álmaink és vágyaink, reményeink és félelmeink közös eredetét -, akkor felfogjuk végre, hogy mi mindannyian egyek vagyunk, létünk összeér a természet óriási csodájában. Ha mérhetetlen benső gazdagságunkat egyesíteni tudjuk, hogy megalkossuk a szeretet és a bölcsesség mindenki számára elérhető kincsét, az örökkévaló teremtés tökéletes mintáiban fonódunk majd össze.
"Amikor milliónyi ember mindenütt a Földön ünnepel, énekel, az isteni minőségtől részegülten eksztázisban táncol, akkor megszűnik a globális öngyilkosság lehetősége. Ekkora ünnepséggel, ekkora nevetéssel, ilyen józansággal és egészséggel, ilyen természetességgel és spontaneitással hogyan lehetne háború a világban?... Azért kaptad az életet, hogy alkoss, hogy örvendezz, és hogy ünnepelj. Amikor sírsz és keseregsz, amikor boldogtalannak érzed magad, egyedül vagy. Amikor viszont ünnepelsz, az egész természet veled ünnepel. Csak az ünneplésben találkozhatunk a legvégsővel, az örökkévalóval. Csak az ünneplésben léphetünk túl a születés és halál körforgásán."
