Mary Ann Detzler cikke

Elfogadom, azonban a fejlődésem folyamatában őszintének kell lennem és megkérdeznem önmagam, vajon mennyire békések az energiáim, az érzelmeim az összes szituációban, minden emberrel. A Unity (Az Unity Egyház egy amerikai vallási szervezet, mely a XIX. század vége felé alakult. Ötvözi a new-age és a modern spirituális tanokat a kereszténységgel. Mo-n nincs megfelelője, ezért gyakran összetévesztik az Unitárius Egyházzal. Lelkészei szellemi tanításokkal, spirituális gyógyítással, lelki segítségnyújtással és kulturális programokkal támogatják az emberek jólétét. Példaképük Jézus Krisztus.) és több másik egyház is használja a „Legyen békesség a Földön" című dalt, amely a következő szavakkal végződik: „és kezdődjön ez velem". Ez az amiről az erőszakmentesség szertartása szól. Ássunk egy kicsit mélyebbre ebben.

Az aktuális könyv, melyet tanulmányoztam, a The Jesus Code John Randolph Price-tól, amely arra kér, hogy elmélkedjek és éljek úgy, mintha én is Krisztus volnék, mint Jézus. Ez annak tudását jelenti, hogy egy vagyok a Szellemmel (azaz Istennel) és a Szellemet képviselem a Földön.
Felkért, hogy tudjam, folytonosan be vagyok kapcsolva és minden jelen pillanatban Jézusként élek. Elméletileg el vagyok kötelezve, hogy ezt tegyem, de szembetalálkozom olyan régi érzelmi mintákkal is, melyek alkalomadtán letaszítanak szellemi utamról.

Néhány másik általam tanulmányozott könyvben szó esik a konfliktusok megtagadásáról, megoldásáról és hogy hogyan teremtsünk békét az összes szituációban. Az összes ilyen konfliktusmegoldó könyv arra kér, hogy ne féljek (mivel a félelem negatív reakciókat kelt) és a belső középpontomból - az igaz énemből - éljek. Tényleg el tudom hinni, hogy semmi, illetve senki sincs ellenem? Hogyan is lehetne bárki ellenem, hiszen mindannyian a Szellem kivetülései vagyunk és a saját ösvényünket járjuk. Úgyhogy amikor legközelebb találkozunk, inkább abban kell élénkebbnek lennem, hogy rólad és az utadról érdeklődjek, mint hogy azt képzeljem, szembenállásrra vagy az akadályoztatásomra törekszel. El tudom sajátítani a „mi" hozzáállást az „én kontra te" vagy „én szemben veled" hozzáállás helyett?

Egyik könyvem üzleti szempontból íródott, egy másik spirituálisból, de mindkettő ugyanazt mondja. Amikor fenyegetettnek érzem magam, vagy érzékelem a helyzetet (ilyenkor persze nem vagyok tudatában, hogy ki is vagyok valójában, és nem érzem magam Egységben), gyengeséggel vagy defenzivitással fogom lereagálni. Amikor ténylegesen eggyé szeretnék válni a másik emberrel, vagy meg szeretném oldani a helyzetet a legfőbb jó érdekében, nem érzem magam fenyegetettnek és középpontom, teljes lényem erejéből cselekszem.

Vajon az egység és a közösség vagy a magány és elkülönültség tudatából élek? Az ego inkább azt akarja, hogy első legyek és hogy a versengés és agresszió irányítson, semmint hogy szerető egységben legyek szellemi nővéreimmel és fivéreimmel. Az ego az a részem, amely fenyegetettnek érzi magát, ha veszít uralmából, tekintélyéből vagy hatalmából. Az ego elkülönültséget kelt, nem pedig közösséget vagy békét. Az ego olyan körülmények és külsőségek szerint él, amelyek nem a szellemi természetem központi igazságából származnak.

Gary Simmons The I of the Storm című könyvében található az a hasonlat, miszerint a ciklon vagy a forgószél középpontjában minden energia egyensúlyban van - vagyis nyugalom, még akkor is, ha a külső szituáció potenciálisan romboló energiák forgataga. A feladatunk, hogy fenntartsuk, megtarsuk középpontunkat, képviseljük a Krisztusi békét, erőt és szeretetet bármilyen helyzetben, amellyel szembe találkozunk. Ha a külsőségek meggyőznek minket, hogy valamilyen veszteség fenyeget bennünket, védekezésbe és megtorlásba fektetjük az energiánkat. Ha saját békés szellemi tudatosságunk középpontjában tudunk maradni, a Szellem erejéből cselekedhetünk, megoldást keresve, mely meg fogja teremteni és óvni a közösség és egység érzését az elkülönülés és harag helyett.

Amikor valaki megemeli kissé a hangját, fenyegetettnek érezzük magunkat? Miért? Ha valaki akivel beszélgetünk, keresztbeteszi a karjait a mellkasa előtt, megsértődünk, vagy kellemetlenül érezzük magunkat? Miért? A cselekvésünk és a testnyelvük elmond valamit róluk és hogy hogyan érzik magukat egy szituációban. Ez nem kell, hogy változtassan azon, hogy ki vagy és mit teszel. Képesek vagyunk elég hamar felhagyni a gyors ítélő és félelemből fakadó válaszreakciókkal, hogy rájöjjünk, mire van ténylegesen szüksége a másiknak?
Tudatában vagyunk annak, nekünk mire van szükségünk és mi az, amit kérünk tőlük? Gary Simmons azt teszi fel, hogy egy helyzetben cselekve vagy mi vagyunk a Szellem útja, vagy a Szellem útjában vagyunk. Nem is feltételezzük, hogy az Szellem Útja, Igazsága és Fénye lehetünk itt a Földön?

Minden alkalommal, amikor elkezdjük kevésbé érezni a békességet és a szeretetet, vagy azt látjuk, hogy a másik ember mozdul ki a szeretetből, ott az idő, hogy visszalépjünk középpontunkba - a Krisztusi tudatosságba - és ebből a nyugodt erős helyről lépjünk, cselekedjünk. Kare Anderson, a Resolving Conflict Sooner (Konfliktusok mielőbbi megoldása) című könyvében négy lépésben arra kér, hogy egy szituációban legyünk tudatában fő szükségletünknek, álljunk készen annak nyugodt kifejezésére, majd nyúljunk ki, hogy megállapítsuk a másik ember főbb szükségét és ténylegesen, megértésre nyitott szívvel hallgassuk meg azt. Csak így leszünk képesek felfogni és felvetni egy logikus megoldást, mely kielégíti mindegyik résztvevő szükségét. Ez jó üzleti kapcsolatokat, állandó ügyfeleket, kitartó-hűséges dolgozókat és jobb közösségi energiákat épít.

Vannak jelenleg, az Erőszakmentesség Évadjának ideje alatt régi barátságok vagy üzleti kapcsolatok, melyekre ráfér némi gyógyítás? Együtt tudunk cselekedni a Krisztusi Szellemmel és Krisztusi Szellemként, hogy kapcsolatba lépjünk ezekkel az emberekkel, megnyissuk az újra egyesülés kapuját egy bocsánatkéréssel vagy akár csak egy érdeklődéssel a hogylétük felől? Ez a gyógyító megbocsátási munka áldás számukra és felkészít téged, hogy kívül tudd helyezni magad a félelem/harag reakcióinak régi mintái alól. „Rád gondoltam és azon tűnődtem, vajon hogy vagy. Hogy van a családod? Csak minden jót akartam kívánni." Ne ess bele a kinti viharok szilaj energiáiba, légy az Én Vagyok (Krisztus), élj a szellemi hatalmaddal, szereteted és békéd középpontjából.

Forrás: 2004. április SVT Hírlevélből