Létezik vajon Férfi és Nő barátsága?

Először is tisztázzuk, ha két egyedülálló férfi és nő között alakul ki barátság, az könnyen lehet a későbbi szerelem és elköteleződés kezdeti szakasza - ez pedig egy szép romantikus történet, amiről nem is nagyon kell írni, mert úgy jó, ahogy van, és ezzel mindenki egyetért.

Mi van azonban akkor - és vélhetően az olvasó fantáziáját is inkább ez a kérdés izgatja - ha történetesen úgy kezd kialakulni egyre fokozódó szimpátia egy férfi és egy nő között, hogy az egyik, esetleg mindkettő már házas, vagy legalábbis erősen elkötelezett? Lehetséges ilyenkor barátság közöttük, és ha igen, hogyan kerülhetjük el (ha el lehet), hogy az ne veszélyeztesse az erősebb kapcsolatunk pozícióját?

Az egyik alapvető válasz benne van magában a kérdésben: hogy a házasság erősebb, mint a barátság. Ezt sose felejtsük el, olyan szinten sem, hogy tudat alatt se boruljon sose a kettőjük közötti hierarchikus viszony bennünk. Ha azt látjuk, hogy olyan jeleket produkálunk, úgy viselkedünk a „baráttal" szemben, mint amikor szerelmesek voltunk/vagyunk házastársunkba, elkezdjük titkolni ezt a kapcsolatot házastársunk előtt, szidjuk házastársunkat a barátunk előtt, vagy sosem említjük, jobban kedvezünk a barátunknak, mint a házastársunknak, stb., akkor ne hagyjuk az eseményeket tovább menni ebbe az irányba, drasztikusan avatkozzunk be, ugyanis egész biztos, hogy tudat alatt ilyenkor már felborult a két kapcsolat közötti hierarchikus rend. Mivel azonban ezt sokan nem veszik észre, vagy nem ismerik el, vagy nem tesznek ellene, ezért jó ha az elején leszögezem: senkit nem buzdítok arra, ha házasságban él, akkor ellenkező neműekkel akarjon barátságot kialakítani! Ha jó a házassága, akkor azért nem, hiszen úgyis mindent megkap abból a kapcsolatból, ha pedig nem jó, akkor meg pláne nem, mert könnyen átmegy vigaszkeresésbe és a rosszabbnak tűnő házasság felrúgásába a dolog. Én szóltam!

Ennek ellenére azt gondolom, hogy mégis lehet igazi, szép, tiszta barátság ilyenkor is férfi és nő között. Ez azonban már egy magasabb „nehézségi fokozat", amit csak igazi érett Férfi és Nő tud megvalósítani. Ennek első lépése, hogy - mint nemrég említettük - egyáltalán ne akarjunk barátságot kialakítani. Ha ezt kényszeresen akarjuk, akkor már van bennünk egy hiány, amit ezzel akarunk kívülről pótolni, ahelyett, hogy belülről javítanánk meg a házasságunkat. Ha mindenképpen akarunk egy barátnőt/barátot, akkor egész biztosan el fogunk bukni, ne is áltassuk magunkat! Fogadjuk el, hogy a barátság esetleges, elsősorban azonos neműek között alakul ki zökkenőmentesen, a kapcsolatok csúcsa a házasság, a különböző neműek közötti barátság pedig alapvetően egy olyan luxuscikk, mint pl. egy saját helikopter, amiről lehet álmodozni, de azért le tudunk élni nélküle is egy életet.

Ha viszont mégis spontán módon úgy alakul, hogy rendben van a házasságunk, de kölcsönös szimpátia és szorosabb kapcsolat alakult ki közöttünk és egy ellentétes nemű ember között, akkor a következőket tudatosítsuk. Ha érezzük a fent említett zavarokat, jeleket, hogy túl messzire mentünk, ne kezdjük el kimagyarázni, mert a tudat alatti jelzések igen megbízhatóak: nem jó mederben megyünk, veszély van! Ha nem tudunk ezen úrrá lenni, akkor ne kísérletezgessünk, mert bölcsebb ilyenkor kiszállni, mint kockára tenni mindent. Ha azonban nem vészes a helyzet, a barátunk se nyomul, csak egyszerűen szeretnénk, ha ez a kapcsolat normális mederben maradna, fontoljuk meg a következőket. Általában a házastársukat/párjukat megcsalók szoktak azzal jönni, ha lefekszenek valakivel, de csak testi kapcsolat volt, az nem olyan súlyos, mintha érzelmi kötődés alakult volna ki az illetővel. A nagy fenét, én ezt pont fordítva látom! Egy ember irányába a szimpátia, a pozitív érzések nem annyira tudatos döntéssel alakulnak ki, míg ahhoz, hogy valakivel lefeküdjünk, nagyon is tudatos cselekvések sorozatán keresztül jutunk el, amiért jóval nagyobb a felelősségünk. Továbbá, azonos nemű barátainkkal se testi dimenziójú a kapcsolat, hanem alapvetően érzelmi, lelki, mivel a barátság ilyen. Nagyon bírhatom én férfi barátomat (vagy nőként a barátnőmet), jó vele együtt lógni, de eszembe se jut, hogy elkezdjem fogdosni vagy lefeküdjek vele. Vagy ha van egy ellenkező nemű testvérem, azzal is lehet bizalmas viszonyom, sülve-főve együtt lehetünk, mégse fekszünk le egymással. Ezek olyan tiszta magatartásformák, amiket az ember többnyire jól elsajátít, így kiváló mintát adnak arra, hogyan lehet a férfi-női barátságot is megfelelő, veszélytelen mederben tartani, ahelyett hogy valami teljesen új dologgal kezdenénk el kísérletezgetni bizonytalan kimenettel. Az viszont, hogy valakivel érzelemmentesen lefekszem, szöges ellentétben áll ezekkel a mintákkal, és ezzel semmilyen házasságon kívüli kapcsolatot nem lehet mentegetni.

A lényeg tehát, hogy ne tárgynak, hanem embernek tekintsük barátunkat, az emberi mivolt teljes dimenziójával, amelynek csak egy része az ő neme. Lehet ő álomszép és vonzó, önmagában az se baj, ha ez is tetszik benne nekünk, de ez csupán egy kellemes dísz rajta, és nem annyira lényeges, mint maga a személyisége. A barátság alapvetően lelki és nem testi dimenziójú. Igaz, hogy a testünk ösztöneink ereje miatt általában agresszívebben követelőzik, de a lélek a maga szelídebb hívásával jóval több és tartósabb örömöt ad nekünk, mint a testünk. Egy alapvetően lelki dimenziójú kapcsolat, mint amilyen a barátság is, rengeteg valódi boldogsággal ajándékozhat meg minket és sokkal jobb lehet, mint egy testi kapcsolat. A szerelmi viszonyban már testi és lelki dimenzió is van, de a barátság ugyanakkor mentes azoktól a bonyolult játszmáktól és tomboló viharoktól is, amelyek a szerelmi viszonyt olykor jellemzik a maga szélsőségessége és intenzitása miatt. Éppen ezért ha a férfi és nő közötti barátság megmarad barátságnak, sokkal békésebb, szelídebb, problémamentesebb, mint a szerelem. Ugyanakkor sok mindent megtanulhat így is egymásról a két fél, férfi és női energiáikat, képességeiket közös célra fordíthatják egymást kiegészítve, támogatva és ellensúlyozva. Egy valódi ellenkező nemű barát adott esetben sokat segíthet abban is, hogy barátja hogyan alakítson ki harmonikus szerelmi kapcsolatot saját párjával, mivel egy azonos nemű barátnál sokkal jobban ismeri a másik nem viselkedését! Alapvetően pedig nem azért különbözik egymástól a férfi és a nő, hogy ne tudjanak egymással együtt élni, hanem pont azért, hogy önmaguknál nagyobb dolgokat tudjanak együtt véghezvinni és tompítsák egymásban a káros szélsőségeket, megfelelő irányt és értelmet adva egymás törekvéseinek. Ezek egy férfi-női barátságot is örömtelivé és gyümölcsözővé tudnak tenni.

A férfi és nő közötti barátság tehát megfelelő mederben tartva nemcsak hogy megvalósítható, hanem nagyon jó dolog is. Lehet, hogy kevesebb, mint egy szerelmi viszony, de mentes ez utóbbi káros mellékhatásaitól is, miközben tartalmazza annak számos előnyét. Mivel azonban ellenkező neműek között jön létre, valóban erős a kísértés is, hogy kilépjünk a barátság keretei közül. Ha azonban ezt megtesszük, akkor elveszítjük annak egyedi értékeit is, miközben romba dől (ha volt) egy még erősebb és fontosabb kapcsolat: a házasságunk. Ne sóvárogjunk és álmodozzunk hát ilyen helyzetben azon, mi lenne, ha „többet csinálnánk", „továbblépnénk". Elárulom a titkot: rossz lenne. Még akkor se gondoljunk erre, ha történetesen egyedül maradunk egy lakásban vagy szállodai szobában ellenkező nemű barátunkkal. Higgyük el: akármilyen szituációba kerülünk, egyszerűen nem helyénvaló magatartás az, hogy a barátunkat szerelmünkként kezeljük, a kettő nem ugyanaz, és ha ilyenkor nem használjuk ki az alkalmat, akkor nem töketlenek, gyávák vagy lúzerek vagyunk, hanem megtettük azt, ami csak az emberek egy nagyon csekély előkelő hányadának sikerül: sértetlenül megőriztünk egy gyönyörű értéket.

U. Gergő
Forrás: Férfiak Klubja