Ismerd meg önnmagad!

Lenyűgözte őt, kortársaihoz hasonlóan, a Delfin agyának, idegrendszerének a fejlettsége.

Lenyűgözte a lény intelligenciája, minden állatot felülmúló tanulási képessége, jóindulata és kedvessége, szelídsége. A Delfinek hatalmas szájukkal és fogaikkal bármikor átharaphatták volna a kutatók karját. A szenvedést minden ellenállás nélkül tűrték, soha nem szegültek ellen az embernek. Kedvesek, barátkozóak voltak. Amikor vége lett a kísérletnek, ismét önfeledten játszottak.

Azt tapasztalták, hogy ezek a lények könnyűszerrel megértették őket. Olyan magas értelmi színvonallal rendelkeznek, mint az ember. A Delfinek agyának fejlettsége arra késztette Lillyt, hogy beszélni tanítsa őket, mégpedig angolul, de ez a próbálkozása nem járt sikerrel.

Lilly anatómiai térképeket készített a Delfinek agyáról. Előtte feltárultak a Delfinek csodás képességei. Nem fért a fejébe, hogy a Delfinek, a bolygón a legnagyobb agyvelejüket és legfejlettebb idegrendszerüket, vajon mire használják? Miért nem ártanak soha sem az embernek, semmilyen körülmények között? Hiába igyekeztek „értelemmel" megérteni, az „értelemnek" egy másik formáját, sehova nem jutottak a Delfinekkel kapcsolatban.

Lillynek, a szenvedélyes kutatónak sikerült, de nem az értelme által. Számtalan esetben bebizonyosodott, hogy az ember Delfineket tanító kísérletei úgy végződtek, hogy a Delfin tanította meg valamire az embert. Úgy gondolom, hogy Lilly is ennek köszönheti a mély belső átalakulását, hogy eljutott igazi önmagához, hogy teljesen megváltozott.

Lilly magán próbálta ki, hogy mi történik vele, amikor a Delfinekhez hasonlóan, éjjel - nappal a vízben lebeg. Ráébredt arra, hogy az embernek először a belső világát kell megértenie, csak akkor képes a környezete megértésére. Erre a célra találta fel az érzékszigetelt kamrát, a híressé vált „szamadi" kamrát. Az addigi tudományos feltételezésekkel szemben kísérletei bebizonyították, hogy ebben a közegben nem elalszunk, hanem a tudatunk felfokozottan éberré válik. A lebegő ember agyhullámai megfelelnek az alvás és az ébrenlét határán, az alfa sőt a théta hullámoknak. Mély meditációs állapot jön létre. Lilly rájött a párhuzamosságra a két kisérletben: a kamrában lebegő ember agyhullámai és a Delfin belső állapota között. Lilly ebben az állapotban csodás felfedezéseket tett. Rájött, hogy a tudatunk végtelen, ennek csak mi magunk szabunk határt. Transzcendentális élményeket élt át. Találkozott a mestereivel, átélte a végtelen fény, a végtelen szeretet állapotát. Ha valaki erre a szintre eljutott, többé már nem tud ártani egyetlen lénynek sem.

Rájött, hogy a fajok közötti kommunikáció a hagyományos, tudományos módszerekkel a az„értelem révén" lehetetlen.
A hagyományos tudomány számára nincs olyan állat, aminek tudata van, ezért szerintük, az állatokkal nem lehet kommunikálni. Ez az emberi faj magasabbrendűségét hirdető „értelem", vezet a fajokkal való kegyetlen kísérletezéshez, kiirtásukhoz, az egész bioszféránk tönkretételéhez. A többi faj alacsonyabb rendű az embernél, ezért kénye kedve szerint rombolhatja, mint a rabszolgáját ketrecben, cirkuszi mutatványokban mutogathatja, pusztíthatja őket!
Ezt jelenti a legmagasabb rendűnek lenni a bolygó lényei között?
Lilly hallgatva a belső hangra, befejezte a kísérleteit, elengedte a Delfinjeit. Próbálta megértetni a tudományos körökkel, hogy a büntetés - jutalmazás, a pavlovi feltételes reflexre építő pszichológiai módszer alkalmazása (rabszolgatartó és a rabszolga) helyett a delfinekkel való kommunikáció egyetlen módja: megérteni, hogy a delfint hatalmas biokomputerét bármikor át tudja programozni úgy, hogy vevő legyen az emberi kommunikációra. Ehhez arra van szükség, hogy egyenlő lénynek tekintsük, mi emberek magunkkal. Megkérjük rá, hogy segítsen abban, hogy megismerhessük, fedje fel titkait.

Más lényekkel való kommunikáció nem jöhet létre csak a kölcsönös jóakarat, a kölcsönös tisztelet, a teljes szabadság és egyenlőség révén.

Az a fajta emberi tudományos gőg (a magát felsőbbrendűnek képzelő faj gőgje), amely megkínozza és megöli a delfint, úgymint a többi állatot, hogy megérthesse az agyműködését, az napjainkban leáldozott.

Az elméleti fizika alátámasztotta, amit John Lilly állított. Kockára tette a hírnevét, a becsületét, hogy bebizonyíthassa, hogy a megfigyelő nem független a megfigyelése alanyától, hogy tarthatatlan ez a rideg, kegyetlen szemléletmód.

Lilly példaként szolgált abban is, hogy szabadon engedte a delfinjeit, felhívta ezáltal a világ figyelmét, hogy a delfináriumokat, a Marinelandeket szűntessék be, mivel azok a Delfinek halálát okozzák.

Életének példája még napjainkban is felhívás. Sajnos még a 21. század elején, napjainkban sem szűntek meg ezek a létesítmények, nem szűntek meg a „tudomány fejlődése érdekében, az emberiségért" végzett állatkísérletek sem!

Lőcsei Fanni