Gyermekként sérülhetünk a szüleink érzelmi éretlensége miatt

Gyerekként átélni, felnőttként pedig feldolgozni nehéz azokat az élményeket, amelyeket az egyik (vagy mindkét) szülőnk érzelmi éretlensége nyomán megtapasztaltunk. A folyamatot különösen bonyolulttá teszi, hogy a szüleinkkel való kapcsolatunk mindannyiunk életében az úgynevezett elsődleges kötődés, ami nagyon intenzív érzelmekkel jár. Emiatt érezhetjük úgy felnőttként is, hogy bármilyen nyomasztó, kimerítő az érzelmileg éretlen szülőkkel való kapcsolattartás, mégis legkorábbi ösztönös késztetéseink parancsolják, hogy szüleinkhez forduljunk, ha gondoskodásra, megértésre van szükségünk. És így is teszünk. (...)
A magányosság érzése, amit gyerekként az érzelmileg éretlen szülő mellett átélünk, a felnőttkorba is elkísérhet minket. Az, hogy nem tapasztaltuk meg az elfogadás, az érzelmi közelség élményét, nyomot hagyhat az önértékelésünkön, a párkapcsolati mintáinkon. Ám azzal, ha képesek vagyunk objektíven szemlélni a szüleink múlt- és jelenbeli viselkedését, és azokat az érzéseket, amelyeket felnőttként kiváltanak belőlünk, máris sokat tettünk az önmagunkkal és másokkal való kapcsolatainkért.
( Lindsay C. Gibson )