Gabriel Garcia Márquez búcsúlevele

"Marquez búcsúlevele"

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak

egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel

ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám

Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok,

de meggondolnám azt, amit kimondok.

Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért,

amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.

Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan

másodperc fényt veszítünk.Akkor járnék, amikor mások megállnak,és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.

Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel,

egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a

napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet,

hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!

Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.

Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tőletek, emberek...

Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn

akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.

Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.

Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában

már nem megyek vele sokra, hiszen amikor

betesznek abba a ládába, már halott leszek.

Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit

gondolsz.

Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, aztán

mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".

Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad

nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat,

de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk,

szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek,

és hogy sosem felejtelek el.

Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek,

sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz.Ezért ne várj tovább

tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra,és amikor túlságosan elfoglalt voltál,hogy teljesíts egy utolsó kérést.

Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz,

mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra,

hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet,hogy kifejezhesd

őket.Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.

/Gabriel García Márquez/


"Marquez búcsúlevele"
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak

egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel

ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám

Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok,

de meggondolnám azt, amit kimondok.

Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért,

amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.

Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan

másodperc fényt veszítünk.Akkor járnék, amikor mások megállnak,és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.

Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel,

egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a

napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet,

hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!

Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.

Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tőletek, emberek...

Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn

akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.

Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.

Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában

már nem megyek vele sokra, hiszen amikor

betesznek abba a ládába, már halott leszek.

Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit

gondolsz.

Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, aztán

mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".

Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad

nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat,

de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk,

szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek,

és hogy sosem felejtelek el.

Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek,

sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz.Ezért ne várj tovább

tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra,és amikor túlságosan elfoglalt voltál,hogy teljesíts egy utolsó kérést.

Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz,

mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra,

hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet,hogy kifejezhesd

őket.Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.



/Gabriel García Márquez/