Eljön az idő, amikor majd ujjongva ünnepled érkező önmagad saját ajtódnál, saját tükrödben, s mindkettőtök egymásra mosolyog,
s azt mondja, ülj ide. Egyél. Újra megszereted az idegent, aki magad voltál. Adj bort. Adj kenyeret. Add vissza szívedet önmagának, az idegennek, aki szeretett
egész életedben, akire fütyültél egy másikért, aki kívülről ismer. Vedd le polcodról a szerelmes leveleket,
a fényképeket, a csüggedt cédulákat, hámozd ki önnön képed a tükörből. Ülj le. Gyönyörködj életedben. Derek Walcott |
Czakó Éva - 2018 szeptember 24.