Elengedte

Elengedte.
Elengedte, egyetlen gondolat és szó nélkül. Elengedte.
Elengedte a félelmet.
Elengedte az ítélkezést.
Elengedte a fejében kavargó seregnyi véleményt.
Elengedte magából a tétovaság bizottságát.
Elengedett minden „helyes” okfejtést.
Teljesen és maradéktalanul, habozás és gyötrődés nélkül egyszerűen elengedte.
Senkit nem kérdezett meg.
Nem olvasott könyvet arról, hogyan csinálja.
Nem ütötte fel az írást.
Egyszerűen elengedte.

Elengedett minden visszafojtott emléket.
Elengedett minden gúzsba kötő szorongást.
Elengedte a tervezgetést és a méricskélést, hogy jó legyen.
Nem ígérgette, hogy megteszi.
Nem utalt rá a naplójában.
Nem jegyezte fel a pillanatot előre a naptárban.
Nem tett nyilvános bejelentést és nem adott fel hirdetést.
Nem nézte meg az időjárás-jelentést és lapozta fel a horoszkópot.
Egyszerűen elengedte.

Nem boncolgatta, vajon kell-e.
Nem hívta fel a barátait, hogy megbeszélje.
Nem vette elő az Ötlépéses Spirituális Eljárást.
Nem tárcsázta az imavonalat.
Nem hozta szóba.
Egyszerűen elengedte.

Senki nem volt jelen, hogy tanúja legyen.
Nem volt tapsvihar se gratulációk.
Senki nem mondta „Köszönöm” és senki nem dicsérte meg.
Senki észre se vette.
Mint a levelét elhullató fa, egyszerűen elengedte.
Nem volt erőfeszítés.
Nem volt küzdés.
Nem volt jó és nem volt rossz.
Volt, ami volt, és az éppen az.
Az elengedés terében hagyta, hogy minden csak legyen.
Halvány mosoly jelent meg az arcán.
Könnyű szellő járta át. És a nap és a hold felragyogott örökre…”

Safire Rose

Kép: Christina