Dr. David R. Hawkins tudatszintek szerinti elfogadás bemutatása egy egyszerű példán keresztül

Dr. David R. Hawkins Elengedés című könyve egy rövid példán keresztül bemutatja a stresszre való hajlam, a sérülékenység közvetlen kapcsolatát érzelmi világunk általános szintjével. A különböző tudatszinteken egyre fokozódva jelenik meg az elfogadás.

„... Az élethelyzetekhez való viszonyulást jól bemutatja az alábbi részlet egy autós baleset példáján keresztül.
Szégyen - kalibrációja 20*: milyen kínos. Olyan béna sofőr vagyok, még parkolni sem tudok. Soha semmire sem leszek jó.
Bűntudat - kaibrációja 30*: Ezt jól megérdemeltem. Hogy én milyen ostoba vagyok! Ügyesebben kellett volna parkolnom.
Apátia - kalibrációja 50*: Miért van ez? Mindig ilyenek történnek velem. Amilyen a formám, még a kárt sem fogom tudni behajtani. Semmi értelme beszélni vele. Csak beperelne. Az élet pocsék.
Bánat - kalibrációja 75*: Összetörtem az autót. Már sosem lesz ugyanolyan. Az élet kemény. Egy rakás pénzt fogok most elveszíteni.
Félelem - kalibrációja 100*: Ez a pasas biztosan tajtékzik. Attól tartok, még megüt. Nem merek ellenkezni, még a végén beperel. A kocsi sem lesz már a régi. Az autószerelők meg állandóan átvernek. A biztosító úgysem akar majd fizetni, és a végén ott maradok egyedül a csávában.
Vágy - kalibrációja 125*: Ezen még kereshetek is. Azt hiszem, úgy kellene tennem, mint akinek megsérült a nyaka. A sógorom ügyvéd, kiperli a vagyonából. Kárbecslést majd egy drágább helyről szerzek be, a kocsit pedig egy olcsóbb helyen javíttatom meg.
Harag - kalibrációja 150*: „Átkozott idióta! Móresre tanítom ezt a pasast. Megérdemelné, hogy orrba vágjam. Ezért bűnhődni fog, kiperlem a vagyonából. Forr a vérem. Szétvet a düh. Meg tudnám fojtani ezt a szemetet.
Büszkeség - kalibrációja 175*: Hát miért nem figyelsz oda, te ostoba! Istenem! A világ tele van ilyen kétbalkezes barmokkal! Hogy merészeli összetörni az autómat! Mit képzel, ki ő? Valószínűleg olcsó biztosítást kötött, hála Istennek az enyém a legjobb.
Bátorság - kalibrációja 200*: Nos, mindkettőnknek van biztosítása, megírjuk a betétlapot, és majd elintézem. Kellemetlen, de majd megoldom. Beszélek a sofőrrel, és bíróság nélkül, egymás között elintézzük.

Pártatlanság - kalibrációja 250*: Ilyen dolgok előfordulnak. Nem vezethetsz évente harmincezer kilométert koccanás nélkül.
Hajlandóság - kalibrációja 310*: Hogyan tudnám valamelyest megnyugtatni ezt a pasast? Nem kellene rosszul éreznie magát emiatt. Szépen kitöltjük a betétlapot, és ennyi az egész.
Elfogadás - kalibrációja 350*: Lehetett volna sokkal rosszabb. Legalább senki sem sérült meg, csak anyagi kár keletkezett. Majd a biztosító elintézi. A pasas, gondolom, zaklatott. Persze ez természetes. Az ilyen dolgokról senki nem tehet. Hála Istennek nem én irányítom a világegyetemet. Ez csak egy apró kellemetlenség.
Ésszerűség: Nézzük gyakorlatiasan. Szeretném minél gyorsabban elintézni, hogy mehessek a dolgomra. Mi a probléma leghatékonyabb megoldása?

Szeretet - kalibrációja 500*: Remélem nem túl ideges. Majd megnyugtató. Á, nyugalom, nincs semmi baj - mondja a másik sofőrnek. - Mindkettőnknek van biztosítása. Tudom, milyen ez, velem is előfordult már. Csak egy apró horpadás volt, és egy nap alatt meg is javították. Ne aggódjon! Ha nem akarja, ne töltsünk ki betétlapot. Megegyezhetünk másként is, és akkor nem emelkedik a biztosítás díja. Majd az emberi bajtársiasság jegyében vállára téve a kezét nyugtatja a zaklatott sofőrt: Rá se rántson!

Béke - kalibrációja 600*: Hát micsoda véletlen! Épp meg akarom javíttatni a lökhárítót, furcsán zörög, és már volt rajta egy horpadás. És most ingyen tudom javíttatni. Mondd csak, te nem Gyuri sógora vagy? Pont téged kerestelek. Volna egy nagyobb munka, és azt hiszem, te alkalmas vagy rá. Mindketten jól járnánk. Úgy látom, te el tudnád végezni nekünk a háttérmunkát. Mit szólnál ahhoz, ha egy csésze kávé mellett mindent megbeszélnénk? Apropó, itt vannak a biztosítási adataim. Nem mondod, hogy ugyanannál a cégnél van biztosításunk! Micsoda véletlen! Minden a lehető legjobban alakul. Semmi gond.
... Mi magunk teremtjük a feszültséggel teli reakciókat, méghozzá annak következményeként, amit az elménkben tartunk. Az elfojtott érzések meghatározzák a hitrendszereinket, valamint az önmagunkkal és a másokkal kapcsolatos észlelésünket. Ezek szó szerint történéseket és véletlen eseményeket teremtenek a világban, amelyeket aztán megfordítunk, és a reakcióinkért hibáztatunk. ... Mindössze a saját, világra vetített gondolatainkat, érzéseinket és hiedelmeinket tapasztaljuk meg, és ezek hozzák el azt, amit megtörténni látunk."

*A 200 alatti szinteken az elsődleges késztetés az életben maradás, bár a skála legalján, a reménytelenség és a depresszió zónájában még ez az indíték is hiányzik. A valamivel magasabban lévő félelem- és haragszintekre az egocentrikus impulzusok jellemzőek, amelyek a személyes lét fenntartására irányuló késztetésből fakadnak. A büszkeség szintjén ez a törekvés már más személyek életben maradását is magában foglalhatja. A negatív és a pozitív hatások közti választóvonalat átlépve, a bátorság szintjétől kezdve egyre fontosabbá válik mások jóléte. Az 500-as szintnél már mások boldogsága a fő motiváló erő. Nem sokkal 600 alatt már az énre és a másokra is kiterjedő spirituális tudatosság kerül előtérbe, 600 fölött pedig az emberiség java és a megvilágosodás keresése a fő cél. 700 és 1000 között az illető személy az egész életét az emberiség megváltásának szenteli."

(David R. Hawkins: ERŐ kontra erő 58-59. oldal)