A Szellemiségükkel élő emberek

A Szellemiségükkel élő emberek a Fényt viszik a maguk és mások életébe. Legyen az hétköznapi  ember bőrébe bújt háziasszony és családanya vagy kétkezi munkás férfiember ,nem kell ehhez   gurunak lenni ,bárki képes a tisztaságával bevonzani és árasztani a Fényt . De  milyen  is a 12 szálú DNS-sel élő ember? Csodaszépen elmondja Mária Magdaléna:

"Az álom kiteljesedett. Fény voltam. Egyszerre léteztem mindenütt, mert fény voltam. Minden sejtem megnyílt és a dimenzióim kitágultak. A Fény birtokba vette a testemet, és a sejtjeim megadták magukat. A Fény az Élet Kódja volt és én magamban hordoztam. Az érzékeim válaszoltak, és megengedték, hogy a Fény irányítsa bennem a tudatosság áramlását. És pontosan ezt tette a Fény, harmóniát hozott minden atomba és előhívta a tökéletességet. Táncoltak a sejtjeim, örömmel adták meg magukat a Fénynek és emlékezni kezdtek a mátrixom kódjaira. Minden minőségem világossá vált, a testeim összehangolódtak, lecsendesedve a hívásban. Kommunikáltak egymással, egyik a másiknak, megosztották a nézőpontjaikat és különbözőségeik összeolvadtak az Egységben. És ez örömmel töltött el engem. Mozdultam és az Egység szólt belőlem, egyszerre szólt hangosan és lágyan. Teljességem trombita volt és csengő volt, és a hangjuk csak az igazságot rezegte szét. Az emberek mindig tudatában voltak a jelenlétemnek, olyan hatalmas volt a képességem a Fény hordozására, az emberek vonzódtak hozzám és nem is tudták miért. Úgy követtek engem, mintha pusztán a mozdulataimmal Fényt adtam volna nekik és ez így is történt..." (Flo Aevia Magdalena, Emlékszem az Egységre)

A Szellemiségükkel élő emberek a Fényt viszik a maguk és mások életébe. Legyen az hétköznapi  ember bőrébe bújt háziasszony és családanya vagy kétkezi munkás férfiember ,nem kell ehhez   gurunak lenni ,bárki képes a tisztaságával bevonzani és árasztani a Fényt . De  milyen  is a 12 szálú DNS-sel élő ember? Csodaszépen elmondja Mária Magdaléna:

"Az álom kiteljesedett. Fény voltam. Egyszerre léteztem mindenütt, mert fény voltam. Minden sejtem megnyílt és a dimenzióim kitágultak. A Fény birtokba vette a testemet, és a sejtjeim megadták magukat. A Fény az Élet Kódja volt és én magamban hordoztam. Az érzékeim válaszoltak, és megengedték, hogy a Fény irányítsa bennem a tudatosság áramlását. És pontosan ezt tette a Fény, harmóniát hozott minden atomba és előhívta a tökéletességet. Táncoltak a sejtjeim, örömmel adták meg magukat a Fénynek és emlékezni kezdtek a mátrixom kódjaira. Minden minőségem világossá vált, a testeim összehangolódtak, lecsendesedve a hívásban. Kommunikáltak egymással, egyik a másiknak, megosztották a nézőpontjaikat és különbözőségeik összeolvadtak az Egységben. És ez örömmel töltött el engem. Mozdultam és az Egység szólt belőlem, egyszerre szólt hangosan és lágyan. Teljességem trombita volt és csengő volt, és a hangjuk csak az igazságot rezegte szét. Az emberek mindig tudatában voltak a jelenlétemnek, olyan hatalmas volt a képességem a Fény hordozására, az emberek vonzódtak hozzám és nem is tudták miért. Úgy követtek engem, mintha pusztán a mozdulataimmal Fényt adtam volna nekik és ez így is történt..." (Flo Aevia Magdalena, Emlékszem az Egységre)